Szofi:
"a gond az h a masik oldalon nem ugy reagalnak az emberek ahogy azt mi megszoktuk elvarnank
hulyek a reakciok, nekik ez fel sem tunik, es te meg en magadban kezded el keresni a hibat"

Kapatos bánatom

Legyen már tavasz a világban,
Testvérnek öröm honában,
Szerelem érése korábban,
Nem hiszek már a csodákban.

Fölénk új hajnal pirkad,
Ahogy anyám sirt csak,
Engem a világra,
Életünk imádva.

Hát ne múljon a hév,
Félelemtől szakadjon a lét!
Foglald hát imádba,
S ne szarj a világba!

Miafasz? Tavasz. ;)

Érzed?A lapok telnek, emlékek ülnek szemedben.
Árnyak nyúlnak nagyobbra, minden egyes nappal,
S már ébren talál a legtöbb hajnal. Fáradtan
Már nem vár a ágy, baglyokkal fekszel, álmod elillan.
Az égre kémlelsz, a felhőben formákat, hátha
Valaki látja fentről, egy repülőn ülve, végtelen tengernek,
Mit a fenék alján úszva lát a bojtorján, tapadva egy ragadozó halra,
Ki a gesztenyét neki kikaparja. Fázik a kéz,
De a hóban sok hajtás figyel, és eljön a Nap,
Bár nem irigyel senki, az ablakod kitárod,
Nem árad már a hideg-átok, s illatos a lég!
Ebből sosem elég, megölelsz egy fát, ahogy ébred!
Érzed?

Boldog tavaszt, és bolondot, s még csak annyit mondok:
Ha fáj, ne félj, csak élj.
*mosoly*

Egyik kedves olvasóm egyben íróm is - kérésére kettéválaszom véleményeteket, hisz lehet, nem én tehetek róla. :)

Folyó

Ülök partodon, nézem, mit hozol, s viszel
Ágak, virágok, fordozódó képek,
Téli égen táncoló csillagok, jég, mire nem lépek,
Vékony kéreg. Alatta az ár, palackostát sodor,

Titokban. Egy távoli ország partjaira majd kicsobban,
S nevető szemek nézik majd értetlen, idegen betűit ama remetének,
Kinek az életből elég lett, messze havas bércen.
De én csak kővel kacsázgatok, a tavaszra készen.:)

Linkelek:

www.vipassana.hu
www.babar.hu
http://www.zanorg.com/prodperso/punk.htm
http://www.elektronikuszene.hu/ajanlo/ajanlo.htm
http://arenafilm.hu/film.php?film=buszszorf

Vers:

Folytatásdos óda a modern mosónőhöz? ;)

Viszem a szennyesem át a városon
Hadd lássák, vasárnap mit mosok
Konditeremre nem költöm pénzemet
Hogy varrom vissza e leszakadt két kezet?

Cekkerrel pusztul át amazon városon,
Modern egy mosónő, lifttel száll magosba,
Karjai zsibbadva perelnek ővele:
A ruhád márpedig nem száraz kimosva!

Szakad a karom a szatyorra akadva
Hajlékony bámul vizenyős szemmel
Nem vagyok cimbora utcára szakadva
Ne bámulj, kínálj meg serrel.

Otthon, már az ágyban, macska nyávog csendben,
Szatyor alján, jaj a cuccom rendben?
Kéne tartani, teregetni gyorsan,
Hogy ne nőljön gomba rajta nyomban.

Versmegőrző részünk következik: :)

Poszt humusz

Kedvesem, jer táncolj velem,
A hamu még forró talpunk alatt,
A lég játékosan tüdőnkbe mar,
Álmomban még állnak a falak.

Jöjj, álmodjunk napot, és réteket,
Lelket arcunk mögé, testünkbe életet,
Hidd, hogy rontásból fakad még virág,
És én elhiszem, hogy él még a világ.

Barátom, ki soraim olvasod,
Figyeld, utad merre halad,
Bátran tégy jót másokkal is,
De örökké szeresd tenmagad.

---

Önnön magába néz?
Víztükör partján
Hív a mély, és
Hív az ég.
Mely míg tükrébe réved,
Néha zöld és
Néha kék.
Csak tőle függ,
Hogy velem mit láttat.

+++

A "Rablánc a lábon" dallamára:

A gyeptől fejünk nehéz volt,
És feltörte lábunk a rét,
Mert a várost elfoglalta:
Pató Pál, a punnyadék.

Kikészülve házban dumálunk,
Kint a fagypont döndülve lép,
Nem mozdulok ki otthonról,
Na ki vagyok: Punnyadék!
Nem mozdulunk el otthonról,
Na ki vagy te? Punnyadék!

---