Volt paradigmaváltás:
érdeklődés, figyelem, érthetőség.

Örömmel jelentem, hogy az újonnan kifejlesztett érzetsűrítő technológiámnak köszönhetően rendes havi rosszkedvem egy estére redukálódott.
:P

Szerintetek mindenkiben ég a láng, csak néha túl mélyre van temetve?

Áldásom reád. ;)

Nem tudok aludni.
Lassabban örexem, mint a többiek, de nem tudom mennyi időm van hátra.

Azt hiszem, csak kis dolgok hiányznak, mint egy indokolatlan ölelés.

Nagyon-nagyon dühítenek a dolgok - mint például ez a szavatosság nélküli Élet.
Az eddigi információim szerint teljesen valőszínűtlen, hogy te Te legyél itt ezen a bolygón, és mire megismered, automatikusan elveszik tőled.
Lexívesebben pofánverném azt, aki ok nélkül bosszant másokat.
Látom, milyen hatással van rád a szeretted közömbössége.
Látom, mit tesz a pletyka, a hátad mögött beszélés, a dolgaid oktalan pazarlása.

Miért nem tudjuk kicsit elviselhetőbbé próbálni tenni az itt töltött időnket közösen?
Hogy a jó dolgokra való várakozás izgalmával figyeljük jövőnket, s nem az üres percek ketyegését kell számolnunk?

Mi lesz az emberiséggel emberség nélkül?

Vonítok a holdra, mert fáj a napfény miket világít meg, és néha várom a világ végét. :(

Járnak-e vakok a kilátókba?
Mondhatjuk-e, hogy "Annyi, mint vak a kilátóban"?
Szemet adjunk nékik, vagy még három pár kezet?
Van-e ennek értelme?
:)

Nyár!

Ó, ma egy olyan jót panaszkodtam volna...
Persze kis hülyeség, de mindenkit más hajt meg, és ennek megfelelően más is csüggeszt el.
Ha nem szeret valaki, akit közel érzek, az kiakaszt, míg ha segíteni tudok neki, az örömet okoz - és ennyi. :]

Irodalmibb módon úgy írom le, hogy nem mindenki alkalmas a káoszra, de mit lehet tenni?
Majd holnap csapunk egy kegyetlen kétkezes üdítőzést, és jó lesz!

Kellemetes estveledet.

Hawaya?

Indián bölcsesség nem vinni új lovat göröngyös terepre?
Szerveznél randit barátaid családi veszekedése miatt elmaradt bulira, ami miatt elmondod véleményed külön-külön nekik?
Ők meg kibékülnek, és eljönnek hozzád?
És legalább lementek boltba, de utána pont ott van mindkét busz, és elujttok?
És egész érdekes, és jó is ott, valamint még örülnek is neked? :P
Utána hazaúton megint mindkét valószínűtlen éjszakai ott van?
Majd hazaérsz, és mexáll az ihlet oly sok dél után?

Holnap telefonálok egyet.

Jelmagyarázat: azért, mert túlzok néha, csakis mert szeretném, de ezt az érzés iízét csak megpróbáltam. Bármikor le tudok állni vele. ;]

"A húgom egy tapló" - lehetne ez a címe a bejegyzésnek, de nem lesz!
Eléggé hasonlítunk, ezért tekinthetem tükörként, és ha őt taplónak érzem, valószínű én is taplóként regisztrálódok számára.
Mivel ezt tudom, nyilván ő is tudja a tükör-hatás miatt, így kb a valódi tavaszig nem is bosszantjuk egymást. :P
Van elég egyéb dolog, amivel elütjük az időt, a másik bosszantása helyett, aki egyébként jó arc, csak rossz passzban van épp. Oda-vissza.

Hát nem?
De.
Ugye.

-----------------------------

Elkezdtem lehántani a tavalyi burkomat, és megnyílni pár ember előtt - vége az "ó Miklós te mindig olyan bolondos vagy"-nak, és meglátjuk, ki bújik el.ő?

Chopper-mokker, plussz, és piece!

Úgy hiszem, vannak még dzsinnek rajtam kívül. Hallga csak, mi történt velem!

Rég látott lakótársam - kivel sok különös esetet köszönhetünk egymásnak - egy napos itthontartózkodására néztem be, lemondva a biztos érdi tartózkodásomat aznap estére...

Barátom, ki kissé már kissé deresedik, de egyébként ellenáll az időtenger kitartó hullámverésének, egy narancssárga lelkű lakásba kísért be, amit a hideg elleni védőital elkortyintása után alaposan grokkoltam - magamba fogadtam hangulatát, s kényelmét.

Rengeteg kellemes fizikai forma nyűgözött le: pamacsmacska, nőformájú kád, gáztűzhely, mi elmosogat maga után, a nagyi bútorainak kellemes patinája, s néhány oly részlet, mi még csak ott lehet majd.

A finom párlatok, s erjedékek garmadája mellett nyílt tinilány-mosolyok, s hangok vidám bársonya hencsergette tovább léleklufim felszínét a jóérzések magasságaiba, hol az öröm égkék kárpitján már tudjuk, ott figyel a boldogság óriási, szikrázó, fúziós gömbje is. :P

Körülbelül egy tokajhelyaljai dombság mennyiségű pillanat eltelte után fehér bálnám megkapta a kegyelemdöfést is, egy tál lasagne formájában...
Ez, ha nő lennék, felért volna egy házassági ajánlattal, de mint tiszteletbeli ufó (lásd korábbi bejegyzésben) lelkem csillagfényes bugyrába rakom, nyáresti sóhajtozások témájának. :D

Bár a takarítás elől hirtelen elteleportáltam, a három szinten történő rekonstrukció, rehabilitáció, és ördögűzés elől nem fogok elzárkózni - ha kapok mégegy utolsó esélyt. ;)

Külön köszönet illeti azt a fekete copfos kis labdát, akivel olyan jókat tudtam morogni, ha épp arra volt szükségem!

Így meg sem fogalmaztam elképzelésemet, mikor már teljesült is!
Mosolyogva ülök a gépem előtt, és bezárom a keretes szerkezetet.