Kapatos bánatom

Legyen már tavasz a világban,
Testvérnek öröm honában,
Szerelem érése korábban,
Nem hiszek már a csodákban.

Fölénk új hajnal pirkad,
Ahogy anyám sirt csak,
Engem a világra,
Életünk imádva.

Hát ne múljon a hév,
Félelemtől szakadjon a lét!
Foglald hát imádba,
S ne szarj a világba!