Folyó

Ülök partodon, nézem, mit hozol, s viszel
Ágak, virágok, fordozódó képek,
Téli égen táncoló csillagok, jég, mire nem lépek,
Vékony kéreg. Alatta az ár, palackostát sodor,

Titokban. Egy távoli ország partjaira majd kicsobban,
S nevető szemek nézik majd értetlen, idegen betűit ama remetének,
Kinek az életből elég lett, messze havas bércen.
De én csak kővel kacsázgatok, a tavaszra készen.:)