Kiisérletezzünk kicsit rajtam. :P
Miket iirok spiccesen?
Elképzelünk egy kocsmát, ahol az iiró - jómagam - épp csupa kedves jóbarát között cserélgeti az eszméket (melyeket egyértelmű módon, jószándékúan megőrizve, csupa hasznos dologra alkalmaz a későbbiekben), miket mondhat az olyankor, aki én?

Harmónia. Egyensúly. Hát, azt hiszem, ha van egy olyan "nem is olyan rossz" kategóriájú mellékállás, amiből rendszeresen megkapja az ember (UFÓ) az élethez még épp nem elég honoráriumot, no és nem is stresszes tiipusú - persze hogy kit mi stresszel, az változó - nem tartanám kizártnak, hogy segiitő elfoglaltságú, szabadon bevállalható tevékenységet kéne végeznem?
Egyre több ilyen irányú tapasztalatom leend, s bár nem fokoznám arcom méretét, ha ez lehetséges, de miért tartogatnám szerencsés személyiségem ezen vonását csupán a hozzám közel álló lények körének?

No aztán itt az udvariasság, mely lehet csupán félelem az empátia hiányától.
Erre mutató kiisérlet a "becsukjam az ablakot, fázol?" tartalmú kérdés empirikus (Birodalmi) észrevételéből halmozódott tudatomba - miszerint ezt nem kell kérdezni.
Ám az udvariasság, akár kultúráltság tanúbizonysága, avagy a félelem az, mi megakadályoz egy gyógyiitó érintéssorozat kivitelezésében, ha bár látod, hogy fáj ott, de ilyen mélyen nem bányászol egy másik indiviidum bennsőséges terében?
Hirtelen Megoldásmanóm azt mondja, hogy ez sosem probléma, ha nem probléma, és igazság lehet szavaiban...

Ma ismét kommunikáltam egy taplóval. Szegény. Egyrészt, hogy ő ilyen, mint mikor a hűtőszekrényedben feledted a sajtot, ott az alsó polcon hátul, és csak három év múlva veszed észre, pedig hatszor le is olvasztottad azóta!
Ezt most képzeljük el, nem rossz ember, csak apróság korában történt vele egy olyan hűtőkkel kapcsolatos eset, amit nem iirunk le, mert annyira szörnyű, és ezért nem tud benne rendesen körülnézni: szóval jó ember.
Na és ami ott azzal a sajttal történik, hogy mivé alakul az át, hogy néz ki? És milyen bűze van, mikor előveszed - az ujjad is olyan lesz tőle, sokáig!
Na, ilyen emberrel beszélgettem.
Pechjére annyira buta volt, hogy ezt még magába is fogadta részemről, mikor ezt verbálisan átadtam néki.
A bohémsággal kapcsolatos iirásomban utaltam is eme taplóelháriitó rendszerre, gyakorlatban remélem sikeres volt, mert oly embereknek árt ő vele, akiket én szeretek, s ilyenkor büntetéssel addig megyek el, ameddig igényli az interakció gonosz fele.

Megint más! Bár tegnap a "sitting in the grass" project successfull volt (de szép sok kettős hangzó), máris kezd furdancsolni az igény, hogy ismét harmattalaniitott fűben kényelmesen kifejezhessem a természet iránti hódolatomat.
Oh, bár ily könnyeden lehetne kifejezni a hódolatot - odaadod a hódot, aztán már tudják is, elfogadják, rendben van, odatéve - bárminemű élethelyzetben.
Létezik, hogy annyira elcsúfiitotta a világot a hiizelgés, hogy?
Netán arról van szó?
Ezen még elgondolkodom/megérzem, mert ez nem becsiccsentéshez való téma.

Ó, miért szeretek a lombkoronákon át nézni a csillagos eget, kis félmosollyal szám sarkában?
Vajon minden férfi egy hétgyermekes anya reinkarnációja, amúgy pihenésképpen?
Ha annyi világ van, ahányan látjuk/hisszük/érezzük akkor nem egy végtelenül érdekes helyen vagyunk?

No, akkor ide memóriateszt, csúnyán váratlanul:
Siip u. 4.
Sitteszsák, ruhának, csak félig pakolni!
Visor, de duplawvel, két magánhangzóval? Ezt elbuktam... :D
Mánytól vendégnévsort szerezni! - Gergely egy nyúlegér.
(oppá, kezd gyakorlati haszna lenni a bejegyzésnek!)
"Légy jó."

Nos, hasznosabbra fordiitom estém maradékát, és sok-sok folyadék bevitele mellett, berakom véletlenszerűen a most gyűjtott Combichrist és Recoil szerzeményeimet, és erre tornagyakorlatokat végzek.
Ha még marad energiám, és nem csábiitanak az álomvilág ábrándképei, iirok egy - még sajnos - igen kiisérleti muzsikát, kedves kis ablakomon a fantáziára.
Már jön az Intruder Alert, és azt hiszem, sikerülni fog. ;)

Nyomj "Send"-et!