Nem gondoltam volna, hogy tegnap este egy medencében ülök majd, az esőben sört kortolygatva...

No és az is milyen, hogy meghivnak valakinek a születésnapjára két nappal később, aztán kiderül, hogy mindenkinek van?

(:

Ó, hát köszöntsük a hangulatot, melyek Jack bácsi is emlegetett a kevés idő, sok tennivaló párhuzamban egy filmjében a sok közül!

Ilyenkor jönnek a halálos sértődések, messzire elküldések, verbális dum-dum golyószórózás minden hülyeségre, ami csak megmutatja magát.

Aki ilyenkor lecsillapít, annak örök hálám, de nem ígérem, hogy biztonságban lesz.

Esti ui: á, lowfaxt, nem volt semmi, senki, aki amit nem tett se.
Ha el akarom mondani azt, ami a szavak közt van, nincs ki meghallgassa!
Bár vannak szerencsés pillanatok. :)

Estébb ui: de volt! Móni, két mondattal megoldotta. :D

Kiisérletezzünk kicsit rajtam. :P
Miket iirok spiccesen?
Elképzelünk egy kocsmát, ahol az iiró - jómagam - épp csupa kedves jóbarát között cserélgeti az eszméket (melyeket egyértelmű módon, jószándékúan megőrizve, csupa hasznos dologra alkalmaz a későbbiekben), miket mondhat az olyankor, aki én?

Harmónia. Egyensúly. Hát, azt hiszem, ha van egy olyan "nem is olyan rossz" kategóriájú mellékállás, amiből rendszeresen megkapja az ember (UFÓ) az élethez még épp nem elég honoráriumot, no és nem is stresszes tiipusú - persze hogy kit mi stresszel, az változó - nem tartanám kizártnak, hogy segiitő elfoglaltságú, szabadon bevállalható tevékenységet kéne végeznem?
Egyre több ilyen irányú tapasztalatom leend, s bár nem fokoznám arcom méretét, ha ez lehetséges, de miért tartogatnám szerencsés személyiségem ezen vonását csupán a hozzám közel álló lények körének?

No aztán itt az udvariasság, mely lehet csupán félelem az empátia hiányától.
Erre mutató kiisérlet a "becsukjam az ablakot, fázol?" tartalmú kérdés empirikus (Birodalmi) észrevételéből halmozódott tudatomba - miszerint ezt nem kell kérdezni.
Ám az udvariasság, akár kultúráltság tanúbizonysága, avagy a félelem az, mi megakadályoz egy gyógyiitó érintéssorozat kivitelezésében, ha bár látod, hogy fáj ott, de ilyen mélyen nem bányászol egy másik indiviidum bennsőséges terében?
Hirtelen Megoldásmanóm azt mondja, hogy ez sosem probléma, ha nem probléma, és igazság lehet szavaiban...

Ma ismét kommunikáltam egy taplóval. Szegény. Egyrészt, hogy ő ilyen, mint mikor a hűtőszekrényedben feledted a sajtot, ott az alsó polcon hátul, és csak három év múlva veszed észre, pedig hatszor le is olvasztottad azóta!
Ezt most képzeljük el, nem rossz ember, csak apróság korában történt vele egy olyan hűtőkkel kapcsolatos eset, amit nem iirunk le, mert annyira szörnyű, és ezért nem tud benne rendesen körülnézni: szóval jó ember.
Na és ami ott azzal a sajttal történik, hogy mivé alakul az át, hogy néz ki? És milyen bűze van, mikor előveszed - az ujjad is olyan lesz tőle, sokáig!
Na, ilyen emberrel beszélgettem.
Pechjére annyira buta volt, hogy ezt még magába is fogadta részemről, mikor ezt verbálisan átadtam néki.
A bohémsággal kapcsolatos iirásomban utaltam is eme taplóelháriitó rendszerre, gyakorlatban remélem sikeres volt, mert oly embereknek árt ő vele, akiket én szeretek, s ilyenkor büntetéssel addig megyek el, ameddig igényli az interakció gonosz fele.

Megint más! Bár tegnap a "sitting in the grass" project successfull volt (de szép sok kettős hangzó), máris kezd furdancsolni az igény, hogy ismét harmattalaniitott fűben kényelmesen kifejezhessem a természet iránti hódolatomat.
Oh, bár ily könnyeden lehetne kifejezni a hódolatot - odaadod a hódot, aztán már tudják is, elfogadják, rendben van, odatéve - bárminemű élethelyzetben.
Létezik, hogy annyira elcsúfiitotta a világot a hiizelgés, hogy?
Netán arról van szó?
Ezen még elgondolkodom/megérzem, mert ez nem becsiccsentéshez való téma.

Ó, miért szeretek a lombkoronákon át nézni a csillagos eget, kis félmosollyal szám sarkában?
Vajon minden férfi egy hétgyermekes anya reinkarnációja, amúgy pihenésképpen?
Ha annyi világ van, ahányan látjuk/hisszük/érezzük akkor nem egy végtelenül érdekes helyen vagyunk?

No, akkor ide memóriateszt, csúnyán váratlanul:
Siip u. 4.
Sitteszsák, ruhának, csak félig pakolni!
Visor, de duplawvel, két magánhangzóval? Ezt elbuktam... :D
Mánytól vendégnévsort szerezni! - Gergely egy nyúlegér.
(oppá, kezd gyakorlati haszna lenni a bejegyzésnek!)
"Légy jó."

Nos, hasznosabbra fordiitom estém maradékát, és sok-sok folyadék bevitele mellett, berakom véletlenszerűen a most gyűjtott Combichrist és Recoil szerzeményeimet, és erre tornagyakorlatokat végzek.
Ha még marad energiám, és nem csábiitanak az álomvilág ábrándképei, iirok egy - még sajnos - igen kiisérleti muzsikát, kedves kis ablakomon a fantáziára.
Már jön az Intruder Alert, és azt hiszem, sikerülni fog. ;)

Nyomj "Send"-et!

Milyen szeletekre tudnám felvágni a barátok tortáját?

Van a megmutatós - aki felvállalja annak bemutatását, mit hogy kell vagy nem csinálni?

Van a megváltoztatós - aki egy átlagos napon jól összeveszexik, vagy feldob.

Van a befogadós - olyan, mint egy óriási gránitszivacs, megkapaszkodhatsz, és belebeszélhetsz, ő mindig ott van.

No meg van a sunyiban blogolvasós, nembelekommentelős - ezek nem is barátok, csak olyan fityegő kis raffia izék a nagyi macskájának fotelén, tudod... :P

Mi nem a szerelem?

Ha beszélgetni nem akarsz vele.
Ha utánajársz, mit csinált, mig nem voltatok együtt.
Ha úgy érzed, feláldoztad magad.
Ha rutin már a legtöbb nap.
Ha zavar az érintés.
Ha nem tudod barátnak elképzelni.
Ha nem akarsz Neki jót.
Ha nem kapod rajta magad, hogy furcsa dolgokat teszel meg, jé?
Ha nem érzel néha iránta tiszteletet - erős esetben szégyelled társaságban.

Mivel a szerelem jó, tehát ezeket kizárja.

Nem elképzeled, hanem felfedezed, milyen ő.
Ha az érintéstek dorombol.
Nem azt nézed, hogy kell rajta segitened, hanem hogy állhatsz mellé.
Ha békülést hoz civakodástok.

Elég kellemes, ha már megérzed, hogy van, netán irsz neki egy olyan verset, aminek örül. ;)

Ebben a kellemesen öröm-bársony hangulatban cukrossan kellemess jóéjszakát, Nyájas Olvasó!

Elkerülendő, és fontos dolgok listája, ahogy 6^2-ból látszik:

-légy őszinte, mert a visszatartott dolgok kellemetlenül erősen jönnek ki
-amit valaki háta mögött mondasz, azt néki is meséld el, mert úgyis a fülébe jut
-annyit adj, amennyi jólesik, és sose érzed majd, hogy feláldoztad magad
-ha rendes vagy az emberekhez, ők is azok lesznek veled, nagy átlagban
-ha mégis egy kis gonoszságra vágysz, hasznosan, és precizen légy az
-addig várj csak, mig jólesik, netán értelme van
-nem kell túlkombinálni a dolgokat - szerelmesnek lenni jó

Előfordul, hogy a fentiek nem tetszenek, ez esetben más úton jársz, mint jómagam.
A legfontosabb, hogy tudd, merre akarsz menni, mert az emberek nem gondolatolvasók, s ha bezárulsz, véletlenszerű gondolatrakétákat lőve a tömegbe csupán, a "megismerhetetlen" rekeszbe kerülsz náluk.

A Bohémizmus, mint vallás
társadalomkritika

"Buddhista ellenállás = Ohmm" - Dr. Konfúziusz

Az úgynevezett "bolondság, bohóság, bohémság" szükségessége mai társadalmunkban, melyet a profit téves értelmezése zúdit egy olyan feldarabolódott rendszerbe, melyben a káosz egyáltalán nem a szokványos örömet jelképezi;
hol sarokban kuporgató ganajtúróként halmozzuk státusszimbólumaink szemétdombját, s előre meghatározott lelki értékeinket egyre fontosabbá válik.

Itt kitérnék képzelt zárójelek közt egy szóra, melyet gyakran fogok használni: ufó.
Az ufó egy olyan humanoid Földlakónak látszó személy, ki igen gyakran képzeli a következők valamelyikét - egyébként nagyon helyesen - mikor körülnéz rohandó világunkban:
-hülyékkel vagyok körülvéve
-állitsátok meg a világot, ki akarok szállni
-atomot kéne robbantani, de sajnálom a flórát, a faunát, és az atomot is rájuk
Tehát eme szót használom Ránk, mivel az "ember" főnév már igen sok rosszizű pejorativ tartalommal telitődött.

Az ufóknak is, mint Neked, nyájas olvasó, ki örömmel jutott idáig, célja a Föld meghóditása, és saját fajával való benépesitése.
Eme éles science fiction példa persze ama természetes vágyunkat takarja, hogy foroghatna már kicsit jófelé bolygónk, hogy örömmel mártózhassunk meg embertársaink közegében, mivel az JÓ.

Ugyebár majmokként is csordáztunk, rárontva a mammutra - szóval erre vagyunk megcsinálva avagy determinalizálva a teremtés koronájaként (ez alatt a férfiakat is értem, természetesen).

A bohémság lehet egyik fegyverünk, bár várom egyéb ötleteiteket is.

Persze ne gondoljunk most egy vörös orral, furcsa parókában ugráló banánszagú krampuszra!

Csupán rá kell ébresztenünk az Embereket a szó régi értelmében rejtőző, pozitiv példát felkináló lehetőségére, mely például az "emberies" szóban nagyon találóan helyezkedik el, nagy-nagy örömünkre!

A módszert elősegiti, ha valami finoman oda nem illő irányban, kicsit megcsavarva passzoljuk a befogadó agyának jobb felső sarkába.

Főnökök:
A tisztelettel semmi probléma! De ha nagyképűen pöffeszkedő tudatlan idegesitő kis senkinek gondolod őt a hátad mögött, őszinte reakciókon keresztül tükröződő valóságképet szükséges nyújtanunk saját épülésére, jószándékkal eltelve kinálva mannaként néki azt.

Nagyon hasznos ha fizetésemelésért bemenve kérésedből Jucikát, és Józsit se felejted ki, mert régebben vannak itt, mint te, és baromi sokat dolgoznak. Előnyös, ha ők javaslatodról nem tudnak, és ezt meg is mondod a "Főnöknek".

Persze az is hasznos, és biztonságos is, ha kirúgásodkor őszinte arccal megköszönöd neki az elbocsájtásod finom, törődő jellegét, és valóban igazat mondva biztositod róla, munkádban nem hagytál undok kis csapdákat hátra.

Tahópadrék, tüskők, burnyákok:
Kedves kollégám, Dr. Konfúziusz már régi görögként is analizálta, ha hirtelen, folyamatos rendesség elkövetése egy tirpák senkit maximum fél évre változtat, kicsit csodálkozó, rendes fickóvá. A sokkterápia tehát még ez előtt szükséges.
A kisérlet lefolytatása nem bonyolult, csupán oly dolgokat kell - lehetőleg napi rendszerességgel - elkövetned vele, amit barátaidnak szoktál megtenni.
Megkérdezed hogy van, mit gondol, mi történt vele - kifejezed kiváncsiságodat vele szemben - ha rossz a kedve, meghallgatod, vagy adsz neki a palacsintádból. Igen, a kakaósból is.

Vigyázat! A fél éves határhoz közeledve egyre valószinűbb, hogy szemében balekká vedlesz, és akkor megpróbál tönkretenni.
Itt jön a képbe a mentális láncfűrész: közlöd vele, hogy pontosan milyen embernek ismerted meg csaknem fél éve, hogy mennyit változott azóta, de most fél évig nem vehettek tudomást egymás létezésről. Az okát sajnos nem mondhatod el neki, de komoly. Tényleg.

Tulajdonképpen egy hasonló folyamat hiányzott életnek nevezhető dolgukból, mely a szülők feladata lett volna, de - akár szomorú - okokból nem jutott osztályrészükül.

Savanyú pofák a villamoson:
Mosoly. Váratlan grimasz. Egy kis segitség. A kockázati tényező alacsony!
Nem valószinű, hogy olyan "ember" ugorjon a torkodnak, kiből pont a spiritusz hiányzik.
Természetesen a halálba szekirozásig folytatott meghökkentést nem csak nem érdemlik, de egyszeri alkalom könnyen letagadható, kimért és komoly viselkedésünket megőrizve.

Átlagos kis semmiségek, fontos szabályok:
-köszönni jó, ha nem értik, konkrétan, és súlyosan érthetővé tehető
-sosem tudhatod, hogy a melletted levő "ember" nem UFÓ
-azért ne legyünk beképzeltek
-ha teheted, kérdezz meg a célpontról másokat is - lehetsz épp rossz hangulatban

Amennyiben bizonytalan vagy ufóságoddal kapcsolatban, nézd meg az Idiocracy nevű filmet - ez kellemes lökést ad döntésed bazalttornyának.

A párkapcsolatra, az örök élet rejtélyére, a betegségek kézrátételes gyógyitására, a jövő meglátására, és a 42-es számmal kapcsolatban feltett kérdésre majd következő szösszenetünkben térek ki, mert akkor már ti is segiteni fogtok!

Adakozzatok!
Banxámlaszám a kiadóban.

P. Miklós J.