Ma estére egy Konfúziusz idézet, a boltban vett bölcsmondásos könyvből:
"Csak azért kell a többi ember, hogy magadat el tudd viselni."
Illetve egy kevésbé ismert:
"Az objektiv ember nem mosolyog."

Pihenek.

Ui:
Szeretem a véletlen egybeeséseket - nem csak mókásak, de valahogy "rendben van a létezés" hangulatot adják nekem.

Nem mondtam el egy meglepetést, és három napra rá megcsinálta magától!
Az ötletet a "nem kimondott szavak jelentése" adta, de majd még kipróbáljuk. :P

Jóéjt!

A fröccs, és a jóbarát megfelelő gondolatot szült!

A Semmi Oszlopa vagyok. A Holdfény Mosolya. A Fa, ami nem látszik az Erdőtől.
Ez amolyan őszinte titok, mint a tücsökciripelések közti szünet - és mindenkiben ott van.
Erre fogom alapozni az emberek szeretetét.
Szerencséd.
Örülhetsz.
;)

Ui: rá is keresek a "semmi"-re ott, találok-e mindent?

A tökéletes társadalom eddig kitalált diktatórikus szabályai:
-18 éves kortól az érettségihez kötjük a személyi igazolványt az ezzel járó dolgokkal együtt (szavazás, cégalapitás, felnőttként/emberként kezelés)
-kamaszkorban a nemek szigorú, koedukációs elzárása 18 éves korig a kötelező munkanapi kollégiumokban (hogy megbecsüljük egymást nemileg)
-a nyugdijasok kétévenkénti kényszerköltöztetése
-a szerencsejáték adórendszerbe bevonása
-a korrupció elfogadása (a megvesztegetett feladata elvégzése esetén bejelentheti a vesztegetőt, jutalmul megkapja a vesztegető vagyonának 1/5-ét)

Tökéletesitések, új szabályok jöhetnek!

Ezt csak úgy:
http://megidezett.blogter.hu/?post_id=275156
Van több is, de azt most bonyolult betűbe vetni.

Talán ha másik sikból tekintek rá?
Persze, érthetetlen lesz, de megvizsgálom.

Sötét, szúrós izzás - lelkén puha lábnyom - áll a fekhely mellett.
Szemeiben várom - mint borpocsolyában - meglátni az álmom.
Csendben belékarol elképzelt énembe, a bor vörös szinén táncoló fényekbe.

Váltsunk sikot!

Ó a Fa! Jaj be szép! Nézem a levelét!
Kurjongat a Sára, mer' rászorult az ágra!
Élvezem a hangját, s igen magas rangját,
Ha felmászott a fára, hadd kurjongasson Sára!

Ez esetben Sára neme nem is oly fontos. :D

Hmm, ezekből támadt egy gondolat:
Mindent tudok.
Amint nem tudok, azt érzem.
Amit nem tudok, hogy érzem, azt megtapasztalom.
Amit megtapasztalok, azt addig teszem, mig nem fogom tudni, hogy érzem, vagy érezni, hogy tudom.
Amit már nem kell tapasztani, azt elég tudni, és/vagy érezni.
Ha valamit nem akarok se megtapasztalni, se érezni, és nem tudom, az mi lehet?
Félelem?

Node álomra fel!
48 óra múlva tudni fogom az egyiket a végtelenből.