Ezt csak úgy:
http://megidezett.blogter.hu/?post_id=275156
Van több is, de azt most bonyolult betűbe vetni.

Talán ha másik sikból tekintek rá?
Persze, érthetetlen lesz, de megvizsgálom.

Sötét, szúrós izzás - lelkén puha lábnyom - áll a fekhely mellett.
Szemeiben várom - mint borpocsolyában - meglátni az álmom.
Csendben belékarol elképzelt énembe, a bor vörös szinén táncoló fényekbe.

Váltsunk sikot!

Ó a Fa! Jaj be szép! Nézem a levelét!
Kurjongat a Sára, mer' rászorult az ágra!
Élvezem a hangját, s igen magas rangját,
Ha felmászott a fára, hadd kurjongasson Sára!

Ez esetben Sára neme nem is oly fontos. :D

Hmm, ezekből támadt egy gondolat:
Mindent tudok.
Amint nem tudok, azt érzem.
Amit nem tudok, hogy érzem, azt megtapasztalom.
Amit megtapasztalok, azt addig teszem, mig nem fogom tudni, hogy érzem, vagy érezni, hogy tudom.
Amit már nem kell tapasztani, azt elég tudni, és/vagy érezni.
Ha valamit nem akarok se megtapasztalni, se érezni, és nem tudom, az mi lehet?
Félelem?

Node álomra fel!
48 óra múlva tudni fogom az egyiket a végtelenből.