Éjfél.

Most, hogy végre vágja a blogmata az ékezeteket, visszajavítottam a múltba küldve pár vesszőt, és pontot. Mellbe vágott, amit olvastam 2003-ból üzenve egy halott betűiből, ki én voltam.

Minden pillanat létezés, és halál. Az, hogy tudod, minden pillanatban meghalsz, számtalanszor a múltban, és a jövődben is, egy jel. Az, ha jól mennek körülötted a dolgok, anélkül, hogy határozott cselekvésed eredménye lenne, mutat valamit. Ha úgy, és annyit adsz, hogy jól essen neked, szintúgy megmutatja, ha mozdulatlan jársz az utadon.

Bölcsesség? :)