Kapatos bánatom

Legyen már tavasz a világban,
Testvérnek öröm honában,
Szerelem érése korábban,
Nem hiszek már a csodákban.

Fölénk új hajnal pirkad,
Ahogy anyám sirt csak,
Engem a világra,
Életünk imádva.

Hát ne múljon a hév,
Félelemtől szakadjon a lét!
Foglald hát imádba,
S ne szarj a világba!

Miafasz? Tavasz. ;)

Érzed?A lapok telnek, emlékek ülnek szemedben.
Árnyak nyúlnak nagyobbra, minden egyes nappal,
S már ébren talál a legtöbb hajnal. Fáradtan
Már nem vár a ágy, baglyokkal fekszel, álmod elillan.
Az égre kémlelsz, a felhőben formákat, hátha
Valaki látja fentről, egy repülőn ülve, végtelen tengernek,
Mit a fenék alján úszva lát a bojtorján, tapadva egy ragadozó halra,
Ki a gesztenyét neki kikaparja. Fázik a kéz,
De a hóban sok hajtás figyel, és eljön a Nap,
Bár nem irigyel senki, az ablakod kitárod,
Nem árad már a hideg-átok, s illatos a lég!
Ebből sosem elég, megölelsz egy fát, ahogy ébred!
Érzed?

Boldog tavaszt, és bolondot, s még csak annyit mondok:
Ha fáj, ne félj, csak élj.
*mosoly*