Meddig kell tanulni, míg csak akkor szeretsz, ha szeretnek?
Milyen jégóriás, vagy kéfal foghatja vissza csaholó, ordas szíved?
Az őrület csendben kushad, míg lelked, és elméd élet-halálra küzd,
És te egy üres nézőtéren, süket csendben ülve, díszpáholyból élvezheted ezt.

Pattogatott kukoricát? ;)

A Titok:
Lehet-e álmodni azt, mit nem szabad?
Aggódva gondolni meg minden szavad,
Hogy lelkedből ne vesszen el újabb darab...
Lehet nem álmodni azt, mit nem szabad?

Piskota Janos, 2003.09.13., 05:50:41

Jöjj el hozzám, kedves Õsz,
Forró homlokomra tégy hűs kezet!
Köd-köntösöddel takard a Nap zsarnok arcát,
S könnyeddel csitítsd szívemet.

Piskóta János, 2003.09.12., 15:17:02

Gabi kivanalmai a kovetkezok: ;P
Ne legyen . . .
- ideges természetû
- szenvedélybeteg
- unalmas, fárasztó
- tudálékos, bõbeszédû, elfogult (politikai-, vallási-, egyéb meggyõzõdés)
- HÛTLEN ! - abból már elég volt egy életre! (És most képzeld el, mondom ezt 19 évesen!)

Fekszel a fûben és eljön a szél,
Megérint téged és halkan mesél,
Valóság nincsen, Te nem létezel,
Az élet csak álom, ne feledd el!

Huha.
Azt hiszem kezdek sze*****s lenni?!?
:) :( ! ?

Van-e olyan ember, aki senkinek nem kell? Ki a
hibás ebben?

A másik két kérdéssel ellentétben a kérdés elsõ
részére nem tudok határozott igennel válaszolni.
Ezt a második részre adott válaszommal indokolom:
természetesen õ a hibás ebben, hiszen környezetünk
csak tükröt tart felénk a belõlünk kiinduló
fénysugarakat visszaverendõ. Ebbõl az állításomból
következik, hogy ha sikerül ezen változtatni, a
tükör is mást fog mutatni, és az elsõ kérdés
igenje „nincs ilyen”-re változik.
De miért van szüksége az embernek kapcsolatokra,
másokra?
Pannenberg Hegelt idézve írja (1): „Minden emberi
törekvés arra irányul, hogy a másságban önmagára
leljen. (…) Tapasztalásának tárgyilagossága révén
azonban csak az ember érzékeli magától
különbözõnek azt a mást, amelyhez vonzódik. Ám
éppen ez teszi lehetõvé, hogy uralkodhassák
fölötte. Az emberi önérvényesítés legkifinomultabb
eszköze, hogy átadjuk magunkat a másiknak: az
ember így csakugyan belép a másik valóságába. (…)
Ám épp a másikban talál csak rá igazán önmagára,
minthogy csak a másik tárgyilagos megtapasztalása
révén lesz önmaga.”
A kialakuló kapcsolatokat a filozófus így
jellemzi (2): „A legtöbb emberrel „én-õ”
viszonyban vagyunk, s néhány emberrel bensõséges
„én-te” viszonyban. Az „én-te” kapcsolat abban
különbözik a többitõl, hogy a célja maga a
kapcsolat, nem valami érdek (…). Az én és õ
kapcsolata egyenrangú, de nem bensõséges, az én és
te kapcsolata viszont kölcsönös, szabad,
kitárulkozó önközlés. (…) Az nyújtja a legnagyobb
örömöt, hogy a közös emberi rendeltetés
világosságában átélik és szóvá teszik egyéni
különbözõségük egymásra vonatkoztatottságát.”
Mi a feltétele a fenti bensõséges „én-te”
kapcsolat kialakulásának?
A pszichológus szerint (2): „A páros kapcsolatban
mindig magamat érzem az állandó elemnek, s õt a
változékonynak. (…) Kétségkívül én vagyok a
kiindulópont, (…) tulajdonságaimmal környezetet
teremtek a másiknak a másik meg nekem. (…) Sok
vita folyt arról, hogy a hasonlóság vagy
különbözõség köti-e össze a barátokat. (…) Azokkal
értek egyet, akik az érzelmeket, a megértést és a
másik nézõpontjába való belehelyezkedést emelik
ki.”
Az igazán jól mûködõ, szimmetrikus kapcsolatokban
a folyamatos, õszinte kommunikáció jelentõségét
emelhetjük ki (3), amely az ismerkedés óta tart,
és nem létezik az a bizonyos szõnyeg, amely alá
bármi besöpörhetõ. A rosszul mûködõ esetekben
rengeteg energiát emészt fel a felektõl az, hogy
gondosan ügyelnek arra, nehogy felcsússzék a
szõnyeg. Ez a kommunikáció nem „információátadás,
nem is csak kölcsönös befolyásolás, hanem
elsõsorban kölcsönös megértés, melynek
következménye az önmegértés. (4)”
Ismeretségi körömben több embert is ismerek,
akiben önmagára vonatkoztatva felmerült a címben
szereplõ kérdés. Alaposan megfigyelve, elemezve
õket sok közös, a kapcsolatteremtésben nem kedvezõ
tulajdonságot találtam bennük:
Legfontosabbnak az önismeret hiányát emelném ki.
Ennek lényegét a filozófus így fogalmazza (5):
„Személy az a létezõ, aki önmagát birtokolja.”
Ebbõl következik, hogy csak nehezen vagy
egyáltalán nem ismerik fel a változás, változtatás
szükségességét életükben. Így nehézkessé,
gondolkodásmódjuk merevvé válik.
Egyesek nehezen döntenek – se igent, se nemet nem
szívesen mondanak, ez a felelõsségvállalást
utasítja el. Ennek mélyebb oka az alapvetõ
önbizalomhiány, kishitûség önmagukkal szemben,
amelyen az elsõként említett önismeret tanulásával
lehetne segíteni.
Többen túlzott elvárásokat támasztanak a velük
közelebbi kapcsolatba kerülõkkel. Ezt az igényüket
nem is rejtik véka alá, így igen gyorsan
elijesztik az esetleges jelentkezõket. Érdekes
módon, bár a magyarázat nyilvánvaló, az
önbizalomhiány úgy is jelentkezhet, hogy a másik
ember pozitív tulajdonságait kisebbítve, a relatív
különbség növelésével próbálják saját érdemeiket
felnagyítani.
Sokszor figyelmetlenek a másikkal szemben, s
ahelyett, hogy hagynák õt magáról beszélni, saját
magukról túl sokat fecsegnek ki.
A negatív életszemlélet attitûdjeikben is
megnyilvánul. Ilyenkor elsõsorban értékkifejezõ,
énvédõ funckciójuk érvényesül.
Dolgozatomat Ancsel Éva (6) két, úgy érzem, ide
illõ, „bekezdésével” fejezem be:
CLVI.: „Az, aki senkit nem tud szeretni, bûnt se
tud elkövetni. De ettõl még nem bûntelen.”
CLXXVII.: „Mégiscsak van valami, amitõl változik
az ember. Attól, ha valaki, aki olyannak szereti
és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló
fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis
hencegéssel.
Nem fognak visszasimulni fülei, nem fog sokkal
kevesebbet füllenteni és hencegni – csak egy
kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog.”
És ezzel az is kiderült, hogyan tudunk ezeknek az
embereknek segíteni.

Mely barlangolasok az emberi hulyeseg, a tantrikus szex, es az almok birodalmaban.

Mellekut:
Kreativ melo szerzes, vagy csak siman penz -> semmitteves -> iras, zenekeszites.

Ja, es rengeteg reszeteles agyilag - ket fesztival, harom helyi party, nehany uszoda, es rengeteg fraktalis hang. :D

Aktualis kuldetes:
Parkapcsolat egy normalis novel.
Tudom, nem konnyu, de a hosszu ut erdekesebb is. ;P

Semmisegek. :)
Egy szerelem, amirol nem tudtam, hogy bennem van.
Egy szerelem, aminek durvan vetettek veget - szerencsere ez nem az en tortenetem.
Egy szerelem, ami jo, hogy veget ert - itt se voltam.
Hja, nyar van. ;)

Remek dolgok tortennek velem.
Mivel minden bajnak oka a felelem, valoszinuleg ezert kellett megtapasztalnom a maganytol, es a boldogulastol valo felelmeket.
Tul vagyok rajtuk - most az elmulastol valo felelemmel kene foglalkoznom - de meg felek tole. :D
Legjobbakat mindotoknek!

Nagyszeru pillanat ez, hogy megragadjuk a tavasz mocskat, lehuzva rola alsagos viragleplet!
Hormonokkal rendelkezo olvasoim nyilvan mar tudjak, mirol beszelek - errol a kellemetlen kattogasrol, mely oda vissza csapkodja eletunk precizen felepitett erzelmi kartyavarat jelen idofolyamunk vizicsuszdajaban.

Konkret, fontos, es jol eloepitett elheterozasaink szakadnak izekre egy oleles, pillantas kovetkezteben - vagy pont egy varva vart talalkozo valik unalmas uldogelesse, es erdekktelenne valo dolgokon bologatasa.

Persze, a tudathasadas jo dolog, tobbfelol pillanthatok ra a helyzetre.
Uzleti enem szerint tul sokat fektettem be egy kapcsolatba, ahol valasztott partnerem kismillio egyeb dolog utan szakitott csak idot - ha szakitott - ream.
A romantikus barom bennem meg szomoru, mert olelesre vagyik, csillagnezesre, simogatasra - meg szerencse, hogy a cinizmus es rosszakarat szakallas szigonyaval lecsaklyaztam a tavasz hatarol. Persze a kegyelemdofest megadni neki nincs erom, megiscsak belolem szarmazik.
Nagy szerencsemre van bennem eldugva valahol egy bolcs - vagy bolond, attol fugg, mikor nezzuk - aki szepen elengedi az ilyen eletfonalakat. Gabalyodjon csak mas belejuk! *gonosz vigyor*

Csak az a gond, hogy erzem, ahogy egy ajto becsukodik lassan, es en mar senkivel sem lephetek be Tunderorszagba, soha tobbe.
Lepottyanok az erzelemmentes, alkalmi kapcsolatok koze.

Na persze! Nem lesz ket het, s fordul a kaleidoszkop. Te is maskepp fox beszelni - a Bolcs Ize.

Ezekkel a szavakkal zarom soraimat, s mivel kellemesen kotetlenul erzem magam, hat rohadjatok meg. :)

Remelem, mindenre emlexik, amit mondtam neki.
Ehhh...

Szevasz, Naplokam!

Te mit tennel a helyemben?
Szerintem igy a jo, igy grokkolom.
Az "Ésha" manokat meg elzavarom.

Ismet idesodrodott egy vers. :)
Ime:

Te tudod…

Elérhetetlen vágyaim szárnyán szállva álmodom…,
A világot, mely nem fogad magába elátkozom!
Õrült éjszakákon az életet habzsolom,
Üres nappalokon magányom siratom.

Keresem azt, ki szemembe néz és szívembe lát,
Keresem, kinél többet érek, mint egy éjszakát.
Ki nemcsak megérint és elfelejt,
Ki újra és újra érezni akarja testemet.

Láttam már kedveset, forrón szeretõt,
Heves vágya miatt, az életet kergetõt.
Láttam csendeset, büszkét,
Ki vágyaitól félve nem látja vesztét.

A szeretetet, mely nem hagy már nyugodni,
Veled talán meg tudnám osztani…
Telnek a napok, múlnak az évek,
Tán Rád találok! Még mindig remélek…

Nagyon berugasos allapotban torteno tunodes:
Joplin kedve-e?
Esztosz lenni-e nemtorodeses, tanulas, es munkas allapotben-e, melyben szemelyes vonalom tunik-e masodlagos fogalomnak, tunodes nelkul, melyben vonzodas semleges-e, es torodesem szuksegtelensege realizacio fazisaban tartozkodjon?
nemertes, Esztosz boldogsagbevallas kovetkezteben bekenhagyas, es jelenmegertes kontiinium meghagyas, valtoztatas kenyszere nelkul?
Leves, hangulatmegosztas, j kedvesnekleves szuksegessege?
Ertes, leves nyugalom, grokk.
Eg veled.

Ha a mai napom ossze akarnam foglalni egy szoban, dorombolnek. :)

Tegnap masztunk Gellerthegyet, dumcsiztunk, a haja olyan volt, mint egy puha, gondor selyembol megformalt, illatos vizeses. Bore barsony, kacaja, mint igazgyongyok egy friss kagylo rejteken.
Utalom a tavaszi enem! Elakad a szava, ha a napba nez. ;P

Mar megint elbarmolodott az oldal! ;(

Annyira bizom a tavaszban...
:)

Feleledtem ujra a pszihoszomatikabol.
De talan ez volt eddig a legrosszabb halalom.
Nem kiszakadas, nem egy fajdalmas rantas, hanem lassu hamvadas, es pusztulas.
Talan a bolcsesseg nem a jo ut? Vagy csak hiszem, de kozben az osztoneim fajnak, es egesz hitem csupan egy csendes narrator fejemben, aki, bar latja, mi tortenik, nem tudja visszatartani, hogy vegigmeseljen egy ujabb szomoru tortenetet?
Nem tudom, de az Allatnak jol esett, hogy a Narrator ezt most leirta. Nincs mar az erzes, hogy borotvaelen tancolok, s vagy egyensulyom vesztve hanyatlok a melybe, vagy labam vasik el, s ugyanaz lesz sorsom. :)

Ez a Kut, melyben visszhangzok, a Palack, mely a tengeren uszik.
A valtozas lassan vegbemegy.
Kovetem az Evszakot.
Erted? ;)

Durva faradt vagyok. El is feledtem, hogy a tavasz ezzel is jar. :|
Tegnap hatkor lefekves.
Ma nyomorgas mokahelyen.
Osszevissza smsek.
Kavaras.
Izgalom.
Ver.
;\

Iiiiiiigeeeen!

'Gadji beri bimba' - Hugo Ball


gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori
gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini
gadji beri bin blassa glassala laula lonni cadorsu sassala bim
gadjama tuffm i zimzalla binban gligla wowolimai bin beri ban
o katalominai rhinozerossola hopsamen laulitalomini hoooo
gadjama rhinozerossola hopsamen
bluku terullala blaulala loooo

zimzim urullala zimzim urullala zimzim zanzibar zimzalla zam
elifantolim brussala bulomen brussala bulomen tromtata
velo da bang band affalo purzamai affalo purzamai lengado tor
gadjama bimbalo glandridi glassala zingtata pimpalo ögrögöööö
viola laxato viola zimbrabim viola uli paluji malooo

tuffm im zimbrabim negramai bumbalo negramai bumbalo tuffm i zim
gadjama bimbala oo beri gadjama gaga di gadjama affalo pinx
gaga di bumbalo bumbalo gadjamen
gaga di bling blong
gaga blung

Tel.
D, a lany, aki nem hitt magaban, de mar hisz:
"Szívem meredek lépcsõjén száguldoznak a gondolatok, midõn fájó hajnalon látván szomorú szûzek áldozatát, s én még mindig csak álmodom. S álmodón érzem, hogy a halál hideg lehellete arcomba csap, s én nem vagyok már semmi, csak kihûlt test, miért nem sírnak a szavak."
Jo mi? Nem.
Szomorusag, magany.
Ugy hiszem, gonosz leszek, mig nincs itt a tavasz, hogy feloldozzon.
Addig majd melegit a harapas nyoman a ver, es a kenko a rosztettek nyoman.

Roger Zelazny: Jack of Shadows

Novella egy lenyrol, aki elpusztitja a vilagot, es ezzel elhozza a jelenkort, amiben elunk.
Erdekes, izgalmas, elgondolkodtato, s talan megrazo.

Tegnap Ash Ghoul voltam.
Mindenhol csak hamu, es pusztulas, mikozben masok hangulatat ettem volna - ha nem tartom vissza magam.
Ma mar jobb. :)

Csak ne tusszognek ilyen veszettul.
Van egy ember,akivel mar regota talalkozni akarok - de elotte, hirtelen mindig lebetegszem.
Probaljam megtorni a varazst, mert gonoszsagbol szuletett - vagy vegyem inkabb jeladasnak, es fogadjam el?
Majd feldobok egy penzt... Nezzuk csak... A szam az iras, az abra a fej.
Ha fej, akkor nem talalkozom vele...
.
.
.
Fej.

Nem ilyen a hangulatom,
De beirom kesobbre, ha
Hirtelen nem tudom rende-
Sen rosszul erezni magam. :)


Milyen a kedvem?
Rejtem.
Megint,
Szokás szerint
A falba fejeltem.
Most csak ülök,
Mert szédülök
Kékülök,
Nincs kedvem
Levegõt vennem.
Könnyemet nyeltem
Reggelire.
Ennyire
Futja erõmbõl.
A hang elõtör
Nem elõször
Szoruló torkomból.
Kipereg markomból
A homok.
Konok percek.
A szú perceg.


Aposztrofikusz:
Johetnosz tavazosz, mertosz zombosz erzosz vagyosz marosz.

Hola!

Egy kedves leanyzo, Matu irasa:

Ma csak a fedettpalyan forgolodtam. Baromi hideg van, es csusznak az utak, a lovak meg nincsenek megpatkolva.
Szeretek ugy lovagolni, hogy minnel jobban osszehangoljam nem csak a mozdulataimat, hanem a gondolataimat is a loeval, azt meg jobban lehet zart terben, ahol nem jon egy ugato kutya, vagy facan. Nem tudom, hogyan tudnam elmagyarazni egy teljesen laikusnak azt, amit en muvelek a lo hatan...
Talan ismered a westernlovaglas lenyeget. Nem, nem azt, amit a filmekben latni, hogy lobogo kabattal baromi sarkantyuval lovat tepve rugva rohangasznak a prerin, hanem azt, amikor a lovas napokat tolt az allat hatan, es dolgozik vele, tereli a marhakat, vagy akarmi. Kb a harmadik ora utan a hagyomanyos angol stilusban (amit a lovasiskolak tobbegeben oktatnak, meg Europaban elterjedt), a lo elfarad, az ember is, a koncentracio elvesz a nagy semmiben, mivel a kovetelmeny az, hogy a lovasnak allandoan kell adnia az utasitasokat, mintegy folyamatos, es tobbnyire (ha nem helyesen van oktatva a lovas) komoly fizikai erot igenybevevo kommunikacio van a lo es lovas kozott. Ezzel szemben a munkalovasok, marmint a westernesek (de talan a csikosok is, spanyolok, meg ilyenek, csak kevesbe lehet oket elhatarolni mint stilust) arra tanitjak a lovaikat, hogy ha kiadnak egy utasitast, azt a lonak addig kell kovetni, amig mas parancsot nem kap. Teszemazt szarhuzassal, meg labnyomassal kiadja a lovas a parancsot, hogy lepjen hatra a lo, es utana ellazitja mindenet, csak ul, semmit nem csinal, akkor a lo addig fog tolatni, amig meg nem kapja aparancsot az "allj"-ra. Ez tehat jocskan megkonnyiti a lovon vegzett munkat, mert nem kell neked osszeszedve tartanod a lovat (hogy megfeleloen vigye a hatan a plussz sulyt, erre nem terek ki, azert fontos, mert ha nincsen "osszeszedve" a lo, akkor ido elott tonkremennek az izletei, 15 evesen egy roncs lesz, ami sajnos nem ritka), hanem az meg van arra tanitva, hogy onalloan figyeljen magara, a lovas a munkajara koncentralhat, nem pedig a lora.

Osszefoglalva, a western a lovat munkatars kategoriaba emeli az angol stilus alarendeltsegebol, ahol allandoan nyuzva, fegyelmezve van az allat, es en e ket stilust igyekszem otvozni, majd ha lehet, egyszer tovabbadni tapasztalataimat...

Miert irtam en ezt le? Nem tudom... Jott belolem
Talan arra visszaterve, hogy ma is csak odabennt forgolodtam a fedettlovardaban, ahelyett, hogy kimentem volna vagtatni az erdobe Neha jo kicsit szoszmotolni is.

Na nem mondom, egy fergeteges versenyvagtat sem mulhat felul semmi, de az... mas. Egeszen mas

Kedvenc lovam?
Nem tudom, most nincsen "gyerekem" .Eveken keresztul volt egy, akit nagyon megkedveltem, egy fekete, illetve... szoval nyarifekete kanca volt, tehat fekete volt a szine, az orra meg barna. Kicsit kikeszitette harom ffi egymas utan (marmint honapok alatt mas es mas ffihoz kerult), amikor eloszor felultem ra, azt mondtam, soha tobbe. Hallotal mar lovat horogni barmilyen mozdulattol, es lattal mar leizzadni ot percnyi mozgastol?... Aztan nem ult ra fel senki, en kezdtem el lovagolni, kezdetekben azzal nyitott, hogy vegigrodeoztuk a lovardat, majd haromnegyed ora orjonges utan kezdett csitulni. En egyreszt vekony noi ujjaimmal nem tudtam visszatartani erovel, masreszt nem is akartam, egy het utan lassan eszrevette, hogy senki nem szakitja szet az allkapcsat ha megijed valamitol. Nem volt rosszindulatu, egyszeruen baromira felt mindentol. Egy ev mulva gyerekeket lovagoltattam a hatan, tanitottam kezdoket az alapokra es mindenkinek a kedvence volt. Mint tudjuk egy kezdo sokmindent csinal a lo hatan, csak nem ul rendesen, de azt az erzest, amikor allok a kor kozepen, magyarazok a lovasnak, es latom, hogy a lo fule ugy szegezodik ram, mint... Vagtabol "csitt" szora megallt es... Na azzal a loval jol osszerazodtunk, tuzon nem mentem at vele, de szerintem a kedvemert azon is atsetalt volna.

Aztan az uj fonok latta, hogyan mendegelunk, ugralgattunk, versenyeztetni akarta. Rosszak voltak a labai, met fiatal koraban a kovacs mindig felvagdalta a patait, mert attol is felt, allandoan rangatta, szoval gyengek voltak, nem volt arra fizikailag alkalmas, hogy versenyszeruen ugraljanak vele akadalyokat. Mindegy. Megkapta egy pasi, kezdodott az egesz elorol, szetcincaltak az erzekeny pofajat, annyira nem fordult be, mint regen, de igy is nagyon hulye lett. Nem ulhettem fel ra jo sok ideig, maig sem ertem tulajdonkeppen miert, holott a regi fonok dicserte meg lovastudasomat, aki az orszag harmadik legjobb dijlovasa, es nem arrol volt hires, hogy tomjenezi a nepet, inkabb allandoan kritizalt, szoval nem hiszem, hogy annyira rossz lovas lehetek... Mindegy...

A versenyzesbol nem lett semmi, a labai tonkrementek nagyon, eladtak, de nem banom, menesbe kerult, lesz sok szep csikoja. Harom evvel ezelott ha eladjak, mielott kezeim ala kerul, vagohidra megy, mert nagyon be volt fordulva....

Majd meglatogatom.

Ennyi. Kis regeny a lovakrol

Erdekes, hogy pont Valentin nap ejszakajan, hazafele tartva hajnali otkor egy ejszakai buszon dobbentem ra, hogy egesz kuldetesem az emberek megertesere ott er veget, hogy mindenki orult. Ezert cselekszenek ertelmetlenul, ezert lehet oket bolond dolgokra rabeszelni, ezert bizonytalanok, s ezert tartanak ki veszett ugyek mellett.

Ramtort valami merhetetlen undor, es felelem az emberiseggel kapcsolatban. Csak egy halvany remeny elt bennem, hogy nem tartozom kozejuk, es talalhatok meg nehany normalis embert, akit nem fertozott meg egy ertelmetlen szuletes, es halal kozott tiprodo horda dogletes lehellete.

Nagyon rossz erzes volt. Szerencsere reggelre elmult.
De azert el-elgondolkodom rajta.

Meg mindig. ;)
Mi indithatja az embereket arra, hogy egy hazibuliban egyre tobb ruhadarabot vessenek le magukrol? Mig vegul puceran beszelgetnek, es evodnek egymassal?
Nagyon felhaborodnek, ha nem epp nalam lett volna. ;)

Talalkoztam par teljesen aranyos, normalis, noies, es erdekes lennyel, mely esetre itt, a Fold bolygon nem is szamitottam! Az elemzo, es boncolgato reszem orommel ul neki ennek a projectnek. :)
Kar, hogy eme humanoidok kozul kevesen ernek ra szerda hajnalban. :)))

Es Noranak is sok koszonet a tancert. :)

Kellemes emberekkel talalkoztam, kellemes esemenyekben vettem reszt - kellemesen erzem magam. ;)
Persze, a kisordog azt kerdi: meddig? ;)

Olvasgatok forumokat. Mire akadok:
"Szóval én az életemben kétszer éreztem azt hogy végérvényesen tüzbe mennék valakiért. Hogy feltétel nélkül mindenre hajlandü vagyok két ember boldogságáért. És mindkét alkalommal azt hittem hogy ez az igazi, ez a tuti, ennél már jobb nem jöhet, és két ember megtalálja a Boldogságát.

A csúcson éreztem magam. És ekkor jõtt a legváratlanabb pofon. Na most ezek olyan szituációk voltak, hogy éreztem hogy a másik fél is szeret, láttam rajta, ezt nem lehet letagadni. De mégis csunya kudarcok értek?

És sokat gondolkoztam a dolgokon, de felesleges, jobb nem lesz, ha nem én kellek, akkor legyen boldog mással, vagy pedig esetleg szórakozzon mással, ha nem igazi érzelmek voltak, csak megjátszás és maszk."

Elgondolkodtam rola.
Talan sosem szabad azt mondani, hogy szereted, mert megretten, egybol eszebe jutnak regi, rossz kapcsolatai, nem akar elveszteni mint baratot - de mar attol is fel, hogy baratod legyen, hogy lassatok egymast, mert valami furcsa, orult vonzodast feltetelez rolad, olyan ejszakai zaklatos, lihegos fajtat. :)
Kar, hogy eltunt a romantika az eletbol! A szerelmes levelek, melyekre nem valaszolnak, de nagyszulo korig a fiok melyeben lapulnak, az apro, pirulos csokok, miket nem szabad adni, es kapni, a flort, a kacsintasok, es a veletlen, elektromos erintesek!
Miert felunk a kudarctol, es oljuk meg az osszes szep dolgot, ami kicsit is boldogga tehetne bennunket?

Na, az ilyenekkel nem szabad torodni. Ha ennyire fel attol, hogy egy kicsit megcsillogtassa a benne bujkalo embert, akkor egesz, esetlegesen eljovendo kapcsolatotokban is ilyen marad, es a sajat maga teremtette kotelekekkel szemben veled fog kuzdeni.

Persze, meg kiskoromban megfogadtam, hogyha lehet, naiv leszek - es tudom, hogy kell mondani, hogy szeretlek, ha ugy erzem. S voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem rettennek meg tole, csak szimplan orulnek neki. Es az jo.

Sebaj. En vagyok, es amit tehetek, megteszem, hogy szabadok, es szepek lehessunk. Ebbe vagy belehalnak majd, vagy engednek. A lenyeg: ne legyen senki sem kozombos. :)

De miert mergelodjek ertelmetlen dolgokon?
Amikor rossz a kedved, mert osszeveszel valakivel, erdemes kivulrol magatokra nezni. ;)
Egyreszt elrohinted magad - masreszt ott van az a kellemes mellekhatas. :)
Miszerint ha nem eleg bolcs, meg mergesebb lesz. ;))))

Hmmm. :)
13-a. A szerencse, es bolcsesseg napja. ;)))

Hogy is mondta az utolso cserkesz maganak?
Vesztes vagy.
Mindenki utal.
Senki sem szeret.
...
Na, mosolyogj, te barom. :))))))))))))))))))))))))

Miert jon mindig valaki, es probalja elrontani a kedvem? *sohaj*
Kibaszott kurva elvek...

Ja, hugi egeszseges, en meggyogyultam, na, mar megint itt maszkal ez az erzes.
Nem olyan mint regen, mintha ki lenne tepve belolem valami - inkabb olyan, mintha egesz lennek, de megis volna egy darabka, ami keresi a helyet, ahova tudom, hogy beillik. Mint mikor egy felderitett bunugynel meg akad egy darab puzzle, bar a kep mar kesz. Es kiderul, hogy bar a ferj a gyilkos, de az inas elemelte az ezustot.
Furcsa. Mit jelenthet? Megerzes, megerzes, mit hozol te nekem?

Hmm.
Az ember olvas, az ember beszelget, aztan neha, az adott pillanatban erdekes dolgokra akad.
"A szerelem nem csak rozsaagy, es nyugi. Vannak zutyulos, kavargos, tuskes idoszakai." meg "Ha te nem tudsz szeretni, en sem tudlak teged." Persze, nem tokeletes idezet - egyebkent is angolul van.

Vajon miert erzem ezeket erdekesnek? Elvegre tel van, erzelmek befagyasztva, arcel gondatlanra, mosoly cinikusra allitva. :)

Esik a ho, szakad, omlik ra a homunkasokra, a kocsikra, a varosra. Nagyon szep.
Miert vagyok megis olyan szomoru? Talan egy elfeledett erzes tor most fel, hogy vegigpofozza lelkemet egy hosszu, sotet folyoson? Talan csak a rendes depiadag jott most el ertem? Esetleg kibaszott empatiam elerte Plexi agyat? Tudom, hogy par nap mulva vege, de a pillanat mindig olyan, mintha orokke tartana. Meg meg is faztam, balrol, mint rendesen. :) Nem is tudom, mit akarok jobban? Lekucorodni valahova a csondbe? Nekiugrani par artatlan jarokelonek, es atharapni a torkukat? Vagy csak iszogatni, tarsasagban, es elore revedezni?
Sebaj, az ido, mint eso a hegyen, mint hopelyhek a tuzben. Vagyok, aki vagyok. Tulelem. Kell!
Nem tudom, miert vagyok itt, de tuti megvarom a vegen a csattanot. ;)