Örömmel jelentem, hogy az újonnan kifejlesztett érzetsűrítő technológiámnak köszönhetően rendes havi rosszkedvem egy estére redukálódott.
:P

Szerintetek mindenkiben ég a láng, csak néha túl mélyre van temetve?

Áldásom reád. ;)

Nem tudok aludni.
Lassabban örexem, mint a többiek, de nem tudom mennyi időm van hátra.

Azt hiszem, csak kis dolgok hiányznak, mint egy indokolatlan ölelés.

Nagyon-nagyon dühítenek a dolgok - mint például ez a szavatosság nélküli Élet.
Az eddigi információim szerint teljesen valőszínűtlen, hogy te Te legyél itt ezen a bolygón, és mire megismered, automatikusan elveszik tőled.
Lexívesebben pofánverném azt, aki ok nélkül bosszant másokat.
Látom, milyen hatással van rád a szeretted közömbössége.
Látom, mit tesz a pletyka, a hátad mögött beszélés, a dolgaid oktalan pazarlása.

Miért nem tudjuk kicsit elviselhetőbbé próbálni tenni az itt töltött időnket közösen?
Hogy a jó dolgokra való várakozás izgalmával figyeljük jövőnket, s nem az üres percek ketyegését kell számolnunk?

Mi lesz az emberiséggel emberség nélkül?

Vonítok a holdra, mert fáj a napfény miket világít meg, és néha várom a világ végét. :(

Járnak-e vakok a kilátókba?
Mondhatjuk-e, hogy "Annyi, mint vak a kilátóban"?
Szemet adjunk nékik, vagy még három pár kezet?
Van-e ennek értelme?
:)

Nyár!