Úgy hiszem, vannak még dzsinnek rajtam kívül. Hallga csak, mi történt velem!

Rég látott lakótársam - kivel sok különös esetet köszönhetünk egymásnak - egy napos itthontartózkodására néztem be, lemondva a biztos érdi tartózkodásomat aznap estére...

Barátom, ki kissé már kissé deresedik, de egyébként ellenáll az időtenger kitartó hullámverésének, egy narancssárga lelkű lakásba kísért be, amit a hideg elleni védőital elkortyintása után alaposan grokkoltam - magamba fogadtam hangulatát, s kényelmét.

Rengeteg kellemes fizikai forma nyűgözött le: pamacsmacska, nőformájú kád, gáztűzhely, mi elmosogat maga után, a nagyi bútorainak kellemes patinája, s néhány oly részlet, mi még csak ott lehet majd.

A finom párlatok, s erjedékek garmadája mellett nyílt tinilány-mosolyok, s hangok vidám bársonya hencsergette tovább léleklufim felszínét a jóérzések magasságaiba, hol az öröm égkék kárpitján már tudjuk, ott figyel a boldogság óriási, szikrázó, fúziós gömbje is. :P

Körülbelül egy tokajhelyaljai dombság mennyiségű pillanat eltelte után fehér bálnám megkapta a kegyelemdöfést is, egy tál lasagne formájában...
Ez, ha nő lennék, felért volna egy házassági ajánlattal, de mint tiszteletbeli ufó (lásd korábbi bejegyzésben) lelkem csillagfényes bugyrába rakom, nyáresti sóhajtozások témájának. :D

Bár a takarítás elől hirtelen elteleportáltam, a három szinten történő rekonstrukció, rehabilitáció, és ördögűzés elől nem fogok elzárkózni - ha kapok mégegy utolsó esélyt. ;)

Külön köszönet illeti azt a fekete copfos kis labdát, akivel olyan jókat tudtam morogni, ha épp arra volt szükségem!

Így meg sem fogalmaztam elképzelésemet, mikor már teljesült is!
Mosolyogva ülök a gépem előtt, és bezárom a keretes szerkezetet.