Negativ

Dühös vagyok mindenkire, aki kinyit, de nem nyilik.
Fáj, ha a gondolatok nem tudnak szabadon áramlani.

Zárkózott emberként nehéz feladat megnyilni, jelentős ösztönzés kell hozzá, de ha végül a belőlem nehezen kicsikart mondandó koppan a közöny, és a szinlelt érdeklődés falán, mely tanult folyamat:
ezen társadalomnak nevezett izét van hivatva könnyebben (?) elviselhetőbbé tenni.

De nem jó érzés befelé Requiemet dalolni, ha megint, és újra szembefut veled.
A közöny, a jó öreg közöny csititaná ezt a kint - de az ilyen helyzetre, ha önmagával válaszolsz, már tovább is terjedt a kór, s már te is csak ezt tudod adni.

Elfogadni, megismerni, magadévá tenni ezt az érzést, hogy csalódás bizony mindig lesz, ez a normális állapot, az átlag - erre kell ráérezni.

Ne aggódj, ha olyan lennél, nem olvasnád ezt. :)