Nagyszeru pillanat ez, hogy megragadjuk a tavasz mocskat, lehuzva rola alsagos viragleplet!
Hormonokkal rendelkezo olvasoim nyilvan mar tudjak, mirol beszelek - errol a kellemetlen kattogasrol, mely oda vissza csapkodja eletunk precizen felepitett erzelmi kartyavarat jelen idofolyamunk vizicsuszdajaban.
Konkret, fontos, es jol eloepitett elheterozasaink szakadnak izekre egy oleles, pillantas kovetkezteben - vagy pont egy varva vart talalkozo valik unalmas uldogelesse, es erdekktelenne valo dolgokon bologatasa.
Persze, a tudathasadas jo dolog, tobbfelol pillanthatok ra a helyzetre.
Uzleti enem szerint tul sokat fektettem be egy kapcsolatba, ahol valasztott partnerem kismillio egyeb dolog utan szakitott csak idot - ha szakitott - ream.
A romantikus barom bennem meg szomoru, mert olelesre vagyik, csillagnezesre, simogatasra - meg szerencse, hogy a cinizmus es rosszakarat szakallas szigonyaval lecsaklyaztam a tavasz hatarol. Persze a kegyelemdofest megadni neki nincs erom, megiscsak belolem szarmazik.
Nagy szerencsemre van bennem eldugva valahol egy bolcs - vagy bolond, attol fugg, mikor nezzuk - aki szepen elengedi az ilyen eletfonalakat. Gabalyodjon csak mas belejuk! *gonosz vigyor*
Csak az a gond, hogy erzem, ahogy egy ajto becsukodik lassan, es en mar senkivel sem lephetek be Tunderorszagba, soha tobbe.
Lepottyanok az erzelemmentes, alkalmi kapcsolatok koze.
Na persze! Nem lesz ket het, s fordul a kaleidoszkop. Te is maskepp fox beszelni - a Bolcs Ize.
Ezekkel a szavakkal zarom soraimat, s mivel kellemesen kotetlenul erzem magam, hat rohadjatok meg. :)
2003/05/25
Subscribe to:
Posts (Atom)
