Ismet idesodrodott egy vers. :)
Ime:

Te tudod…

Elérhetetlen vágyaim szárnyán szállva álmodom…,
A világot, mely nem fogad magába elátkozom!
Õrült éjszakákon az életet habzsolom,
Üres nappalokon magányom siratom.

Keresem azt, ki szemembe néz és szívembe lát,
Keresem, kinél többet érek, mint egy éjszakát.
Ki nemcsak megérint és elfelejt,
Ki újra és újra érezni akarja testemet.

Láttam már kedveset, forrón szeretõt,
Heves vágya miatt, az életet kergetõt.
Láttam csendeset, büszkét,
Ki vágyaitól félve nem látja vesztét.

A szeretetet, mely nem hagy már nyugodni,
Veled talán meg tudnám osztani…
Telnek a napok, múlnak az évek,
Tán Rád találok! Még mindig remélek…

Nagyon berugasos allapotban torteno tunodes:
Joplin kedve-e?
Esztosz lenni-e nemtorodeses, tanulas, es munkas allapotben-e, melyben szemelyes vonalom tunik-e masodlagos fogalomnak, tunodes nelkul, melyben vonzodas semleges-e, es torodesem szuksegtelensege realizacio fazisaban tartozkodjon?
nemertes, Esztosz boldogsagbevallas kovetkezteben bekenhagyas, es jelenmegertes kontiinium meghagyas, valtoztatas kenyszere nelkul?
Leves, hangulatmegosztas, j kedvesnekleves szuksegessege?
Ertes, leves nyugalom, grokk.
Eg veled.

Ha a mai napom ossze akarnam foglalni egy szoban, dorombolnek. :)